Minden nap és minden éjszakán,
Sokszor arra gondolok,
Hogy egyszer lassan majd minden véget ér,
De mindig lesz remény.

Régmúlt évek, lázas éjszakák,
Vagy néhány eltűnt jóbarát,
Lesz majd úgy, hogy nem vár senki sem,
De talán még mellettem leszel.

Tudod, én úgy búcsúzom el, hogyha elmegyek,
Hogy ne lássák az arcomon a könnyeket,
Tudod, én úgy búcsúzom el, ahogy nem lehet,
De mégis tudnod kell, hogy féltelek.

Minden nap és minden éjszakán,
Sokszor arra gondolok,
Hogy egy szép nap majd én is búcsúzom,
Ha kell, mindent itt hagyok.

Tudod, én úgy búcsúzom el, hogyha elmegyek,
Hogy ne lássák az arcomon a könnyeket,
Tudod, én úgy búcsúzom el, ahogy nem lehet,
De mégis tudnod kell, hogy féltelek.