Csendes úton, hideg télen,
Mentem én eléd.
Vártam arra, arra a lányra,
Kit úgy szerettem én.
Eltelt sok óra, sok hosszú óra,
S ő sehol nem volt már.
Majd megpillantva,
A padon egy búcsúlevelet hagyott rám.


Azt írta:
Tévedés volt nincs mit tennem,
Ha fájó szívvel is de el kell mennem.
Nézd ott egy halvány fény,
Mi lelkemnek új reményt ígér.
Ez a titok nem maradhat tovább bennem,
De mit sem ér ha soha nem szerettem.
Nézd, kihunyt a fény,
Ő már soha nem lesz enyém.


szóló...


Nekem adta minden álmát,
Hát tovább álmodom én.
Ezer emlék mi hozzá fűzött,
Vissza-vissza tér.
Rég nem sírok hisz elengedtem,
Máshol várnak rám.
Szívem halkan szenved inkább búcsút intek,
Mert egy levelet hagyott rám.


Azt írta:
Tévedés volt nincs mit tennem,
Ha fájó szívvel is de el kell mennem.
Nézd ott egy halvány fény,
Mi lelkemnek új reményt ígér.
Ez a titok nem maradhat tovább bennem,
De mit sem ér ha soha nem szerettem.
Nézd, kihunyt a fény,
Ő már soha nem lesz enyém.


Tévedés volt nincs mit tennem,
Ha fájó szívvel is de el kell mennem.
Nézd ott egy halvány fény,
Mi lelkemnek új reményt ígér.
Ez a titok nem maradhat tovább bennem,
De mit sem ér ha soha nem szerettem.
Nézd, kihunyt a fény,
Ő már soha nem lesz enyém.


Tévedés volt nincs mit tennem,
Ha fájó szívvel is de el kell mennem.
Nézd ott egy halvány fény,
Mi lelkemnek új reményt ígér.