Még egyszer megpróbálok boldog ember lenni,
Nem mulatni annyi éjszakán,
Még egyszer megpróbálok őszintén szeretni,
És aztán búcsút intek neked, nagyvilág!
Ki tudja, miért csavargom én az éjszakákat?
Virágos ablak alatt éjfél után...
Ki tudja, miért ujjong a szívem, hogyha látlak,
Ó, hogyha megpillantlak annyi év után!

Nevetni kéne, szeretni kéne,
Lehet, hogy nem tudlak én elfeledni már!
A szemed színe, a csókok íze,
Álmaimban vissza-visszajár!

Még egyszer megpróbálok boldog ember lenni,
Nem mulatni annyi éjszakán,
Még egyszer megpróbálok őszintén szeretni,
És aztán búcsút intek neked, nagyvilág!
Ki tudja, miért csavargom én az éjszakákat?
Virágos ablak alatt éjfél után...
Ki tudja, miért ujjong a szívem, hogyha látlak,
Ó, hogyha megpillantlak annyi év után!

Nevetni kéne, szeretni kéne,
Lehet, hogy nem tudlak én elfeledni már!
A szemed színe, a csókok íze,
Álmaimban vissza-visszajár!

Nevetni kéne, szeretni kéne,
Lehet, hogy nem tudlak én elfeledni már!
A szemed színe, a csókok íze,
Álmaimban vissza-visszajár!