Gólya madár odafönn a magas égen,
barna kislány búsan sétál lenn a réten.
Vezetgeti a lovát, áztatja az út porát,
siratja a babáját, áj-ná-ná-ná-ná.

Jaj, de csendes, jaj, de csendes eső esik,
halálomat, halálomat sokan lesik.
Azért lesik halálomat, elvegyék a galambomat,
de én biz a nem adom, áj-ná-ná-ná-ná.

Jaj, de szépen szól a nóta a kocsmában,
ottan ülnek a legények tizenhárman.
Mind a tizenháromnak van behívó levele,
búsul a szeretője, áj-ná-ná-ná-ná.

Nehéz dolga van a tábori babának,
Kossuth Lajos besorozott katonának.
Vállamon a fegyverem, a behívó levelem,
szívemben a kedvesem, áj-ná-ná-ná-ná.

Elmegyek, elmegyek jó messzire,
nem leszek senkinek a terhére.
Nem írok levelet, és nem is üzenek,
lesz még tavasz, lesz még nyár, de már nem leszek.

Erdő, erdő, erdő, erdő, de magos vagy,
kis angyalom, kis angyalom, de messzi vagy.
Ha az erdőt levághatnám, kis angyalom megláthatnám,
áj-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná.

Azt gondolod, azt gondolod babám, bánom,
hogy te tőled, hogy te tőled el kell válnom.
Elválásom csak egy álom, szívemet másnak ajánlom,
áj-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná.

Kívül égek, kívül égek, belül fázom,
de messze van, de messze van édes párom.
Küldj messziről vigasztalást, tudom, te sem szerethetsz mást,
áj-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná-ná.

Szól a kakas, szól a kakas, majd megvirrad,
szemem álom, szemem álom nélkül marad.
Dehogy marad, még hajnal sincs, táncunknak még vége sincs,
áj-ná-ná-ná-ná-má-ná-ná-ná-ná.