Fenn a vén Doberdón süvölt a szél
Elkerül az álom nem alszom én
Rabtársaim mellet dúdologatok
Sújt engem az élet
Mert rab vagyok.

Fenn a magas égen göncölszekér
Álmaimban hányszor elszököm én
És a csillagok közt elindulok
Két szemem kitárom
Szabad vagyok.

Kis házunk a régi, cseréptetős
szomszédunk a régi, jó ismerős
asztalomon ott áll ahogy szokás
egy üveg bor és egy
tányér kalács.

Jó anyám is ott ül a kis padon
én a sápadt arcát simogatom
ölébe hajtom bús fejemet
ő a szabadságról
mesél nekem.

Feleségem kint ül a zsámolyon
én a rózsás arcát csókolgatom
ölében ott van kis gyermekem
ő a boldogsáról
mesél nekem.

Megzörren az ajtó, felébredek
álmos két szememből a könny pereg
álom volt csupán, hogy szabad vagyok
sújt engem az élet
mert rab vagyok.