Ablakaink nyílnak az utcákra
A tengerre vagy a pusztákra
Ülünk a kalitkaházakban
Az irodákban, az autókban
A gyárban, a buszon, a boltokban
Képernyők mögött ájultan

Én már feladtam volna rég, hogy szóljak egy szót is
Minek, ha a gépek nem hallják
Én már feladtam volna rég, hogy írjak egy sort is
A gondolatot gépek formálják

Halványodó arcok a háttérben
Távolodó lelkek a térképen
Adatokat gyűjtő rendszerek
Parancsokat tűrő emberek
Algoritmus dönt már helyettünk
Pedig szabad akarattal születtünk

Olyan távol az égtől
A csodákkal teremtett Minden
Olyan távol az széptől
Biztosan más volt a cél
Olyan távol az égtől
A csodákkal teremtett Minden
Olyan távol az széptől
Biztosan más volt a cél

Mégis áll a gépvilág
Minden kimondatlan
Mégis áll a gépvilág
Minden kimondatlan
Mégis áll a gépvilág
Minden kimondatlan
Mégis áll a gépvilág
Minden kimondatlan