Csak az másnak szólt

Miért mondod mindig, hogy félsz
Vártad, hogy szép lesz az új nap
Nem képzelsz, és nem remélsz,
A leghosszabb éjszakán túl vagy

Emlékszel szebb időkre
Láttad, hogy virágba borul a táj

Csak az másnak szólt
Csak az máskor volt
Csak az más hely volt

Csontunkig dermedt a föld
Az út mentén megvakult lámpák
Ködlepte halvány jövőnk
Elhalkult árnyunkat látják

Lépkedünk, az utca csendes
Várjunk, hogy virágba borul a táj

Csak az másnak szólt
Csak az máskor volt
Csak az más hely volt

Miért mondod mindig, hogy félsz
A leghosszabb éjszakán túl vagy
Ha megszólalsz, arról beszélsz
Egyszer majd mégis lesz holnap

Kitárjuk az összes ajtót
Nézzük, hogy virágba borul a táj

És az értünk volt
És az rólunk szólt
És az értünk volt
És az rólunk szólt