Szíjjal vertek, ez volt az iskolám,
Bábu lett az összes cimborám,
Eladták magukat, vagy megszöktek,
Nem várhattam meg amíg betörnek.
Vadabb vagyok, mint bármelyik állat,
Nem fordíthatok senkinek hátat...
Vicsorognak rám az oroszlánok,
Húsz éve üvöltök, ostorral játok
Így elfelejtem, hogy én is félek,
Micsoda hős, micsoda élet!
Míg hozzá nem érek...

Szeretlek, mert gyönyörű vagy és jó,
A lelked tiszta mint a friss hó,
Mikor mondom rólad szól az óda,
Pedig mondom hosszú évek óta...
Este áldást küldesz rám, ha játszom,
Átvezetsz csapdákon, át az átkon,
Mosollyal fogadsz vagy kacagva hívsz,
Átveszed kínomat, amennyit bírsz

De kitéped a szívem, amikor sírsz...
De kitéped a szívem, amikor sírsz...

Hazatérni, nézni ahogy alszol,
Szeretni akkor is, ha haragszol,
Hallgatni korholó szavaidat,
Szeretni ha néha nincs igazad...
Veled nevetni, mikor örülsz...
Hallgatni csak mikor mellettem ülsz...
Hogy meggyógyítasz, hogy elviselsz...
Gyújtasz, égetsz, megölelsz...

De kitéped a szívem, amikor sírsz...
De kitéped a szívem, amikor sírsz...

Suttogni csak mikor fáradt vagy,
Kilesni mikor kibontod hajad...
Várni rád mikor sietsz, de késel,
Mikor reggel felkelsz halkan mész el...

Suhog a selyem mikor levetkőzöl,
Mindig vigyázol rám, ahogy őrzöl,
Szemed körül a ráncok, ha nevetsz,
A forró sóhajok mikor szeretsz...

De kitéped a szívem, amikor sírsz...
De kitéped a szívem, amikor sírsz...