Meguntam én ezt az urat szolgálni,
Tarlójában feljebb-alább sétálni;
Feltörte a kaszanyél a kezemet.
Az uraság nem ád többet kenyeret.

Tiszta búza ki sem hányta a fejét,
Páros galamb mind elhordta a szemét.
Páros galamb fiainak hordta el.
Aranyoskám, sohase felejtlek el.