Megjártam a hadak útját,
Nem tartottam lovam száját!
Nem tartottam lovam száját,
Most siratom magam baját.

Harcoltam én a hazáért,
Istenért és szabadságért.
Búval eszem most kenyerem;
Bujdosó lett énbelőlem.

Ihol késő most bánkódni,
A harc után hadat vágni.
Megyek messze Rákóczival,
Szívem tele bajjal, búval.

Ha esne is oly esetem,
Hogy történne betegségem,
Ki gyámolítana engem
Isméretlen idegenben?

Búval vagyok bővelkedő,
Sok nyomorúság-szenvedő.
Elhagylak én, áldott haza,
Nem láthatlak soha, soha!

Hol szépséges feleségem!
Hol vagy te is, nemzetségem:
Kis gilicém, kicsi lányom?
Kérem Istent, hogy megáldjon!

Harcoltam én a hazáért,
A haza szabadságáért,
Most bujdosás a kenyerem:
Sós a könnytől, mikor eszem.