Intéző úr háza előtt van egy fa,
Minden reggel sok-sok summás alatta.
Intéző úr a botjára támaszkodva
Úgy válogat a sok summásjányokba.

– Na, ti húszan itt maradtok, felveszlek,
A többiek pedig hazamehetnek.
Leszerződtök, hat hónapra fizetek,
A birkaistálló lesz a fekhelyetek.

Így becsüli az intéző úr a summást:
Istállóba fekteti, mint a birkát!
Szalmából volt a derékalja, párnája;
Hat hónapig sem fekszik vetett ágyba…

– Na, gazduram, az isten áldja meg magát,
Ki ilyen nagyon becsüli a summást!
Mert az intéző úr az egy nagy kutya,
Ki a summást ha kell, ha nem, ugatja.

– Intéző úr, adja ki a béremet!
Miből tartom el a hat gyermekemet?
Az intéző a summást meg sem hallgatja,
Mint egy kutyát a zsandárnak átadja.

Kezem, lábam megvasalva kísérnek;
Intéző úr a lóhátról fenyeget:
– Na, te kutya! Most kapod a béredet,
Lesz miből eltartani a gyerekedet.

– Intéző úr, Isten verje meg magát!
Nem messze van már a magyar szabadság:
Derül már a szép szabadság hajnala,
Magának meg készül az akasztófa!