Igy fizet a földi világ:
Sokat ígér, keveset ád;
Igen hitvány azon kis bér,
Amit nekem il szükön mér.

Négy szál deszka rideg házam,
Zörgő forgács nyugvó ágyam;
Ez az egész keresményem,
Ezzel már most be kell érnem.

Majd a sötét sir ölében,
Rothadásnak kebelében,
Sok rut férgek vivnak értem,
Osztozkodnak testrészemen.

Frisseségem enyészettel
Cserélem föl, szenvedéssel,
Kigyók, békák laktársaim,
Mindennapi barátaim.

Ámde Jézus, kit szolgáltam,
Örök jót ád mennyországban:
Ábrahám kebelében helez,
Szegény lelkem ott örvendez.

Ezen erős reménységben,
Mely rejtve él kebelemben,
Föld gyomrának adom testem;
Jézus, vidd föl mennyben lelkem!

Társulat-tagok kik vagytok,
Értem is imádkozzatok!
Egykor, ha én szabad leszek,
Értetek is esedezek.

Én istenem, én istenem,
Aki voltál s vagy mindenem,
Adj testemnek nyugodalmat,
Lelkemnek mennyben jutalmat!
Amen.