Idegen országban
Árnyékot ad egy fa.
Alatta kesereg
Egy vagdalt katona.

Mindegyre kesereg
A vagdalt katona,
Búsítja kebelét
Szegény székely hona.

Haj, keserű kenyér
A katonakenyér:
Véres a karéja,
Mert festi piros vér.

A bele nem puha,
De kemény, mint a kő;
Nem patyolatfejér,
De barnán sötétlő;

Nem puha, mert földét
Kemény kard szántotta;
Barna, mert tésztáját
Égő könny áztatta.

Hogy így fúdogálva
Béköté sebeit,
S feltörött kezivel
Letörlé könnyeit.

Az idegen fának
Áldást mond a vitéz;
Megy s hazája felé
Némán, epedve néz.