Huszár vagyok, nem bakancsos katona,
Mer a bakancs nem illik a lábomra;
Rám illik a sárga zsinóros mente,
Sok kislánnak megáll rajtam a szeme.

Bésorozott a német katonának,
Lovat adott, hogy én gyalog ne járjak;
Adott alám kesely lábú paripát,
Azon járok, kis angyalom, tehozzád.

Édesanyám, hol van az az édes téj,
Kivel engem katonának neveltél?
Jobb lett vóna, adtad vóna jányodnak:
A jányodat nem viszik katonának.