Hulldogálnak, hulldogálnak a sárguló levelek,
Mert lefújják ágaikról a hideg őszi szelek.
Ó, te kedves, szép virágszál, te is lehullottál már;
Lehulltál, kedves virág, az őszi napsugárnál.

Elaludtál mindörökre, hosszak lesznek álmaid,
Nem hallja már senki többé csengő-bongó szavaid;
Nem jársz többé a körünkbe, nem vár csókra ajakad,
Nem fogsz te már énekelni forradalmi dalokat!

Végdalodtól is megrezgett ez a fülledt levegő.
Itt zeng dalod a fülünkben, hogy szabad lesz a jövő!
Alighogy elzengted a dalt, elköltöztél mitőlünk,
De nyomodban kísér folyton bús szívünk, omló könnyünk.