– Fényes csillag, hej, de régen utazol!
Nem láttad-e valahun a galambom?
– Láttam, bizony: Észak-Amerikába;
Ott dolgozik a saromi vasgyárba.

Holnapután ülök föl a gályára.
Visszanézek Észak-Amerikára.
Átkozott légy, Amerika, örökre,
De sok magyar boldogtalan lett benne!

Elindulok a tengeren utazni,
Elkezd velem a hajó hánkulódni.
Ájtatosan imádkoztam magamba:
A Jóisten most segíjjen át rajta!

Aki meghal, a tengeren leteszik,
A hóttestit a nagy halak megeszik,
A csontjait a hullám hajtogatja,
Idehaza a sok árva siratja.

Megérkezett a nagy hajó Brémába,
Ott ültem föl a gőzkocsi-szobára.
Röpűtt velem, mint a sebes gondulat.
Feleségem, jaj, de régen láttalak!

– Adjon isten, feleségem, jó estét,
Úgy gyüttem meg, mint egy váratlan vendég.
Az ajkamat a tiedhő kapcsullom,
Azt a piros két orcádat csókullom.