Este van már, késő este,
kilencet ütött az óra.
Az én kedves kisangyalom
mégsem jön el a fonóba.
Vagy haragszik, vagy beteg,
vagy talán nem is szeret,
így hát kedves kisangyalom
mégsem leszek én a tied.

A turai templom tornya,
jaj, de messzire ellátszik.
Közepébe', a négy sarkába'
két szál rozmaring virágzik.
Egyik hajlik a vállamra,
másik a babáméra,
lehajtom a bús fejemet
a rózsám ölelő karjába.