Esik eső, csak úgy szakad!
Szeretnélek, de nem szabad;
Tiltsa fegyház, nem engedi:
Rabnőt nem szabad szeretni.

Árok, árok, de mély árok,
Amerre én hozzád járok!
Beleestem, benne vagyok;
A négy falnak rabja vagyok.

Mikor vittek engem Vácra,
Visszanéztem szép hazámra.
Ott láttam sok urat ülni,
Akik fognak elítélni.

– Anyám, anyám, édesanyám,
Jöjj el, nézd meg az én cellám!
Tiszta vas az én nyoszolyám.
Itt halok meg, édesanyám!

Hogyha meg találok halni,
Rabruhámat rám kell adni!
Koporsóm se legyen másból,
Tiszta fehér orgonából!

Ha visznek a temetőbe,
Ne borulj a szemfedőmre!
– Sírhatsz, anyám, jajszóval is,
Volt egy lányod, rab lett az is!