Télbe' ki látott egy fecskét,
fekete lábú menyecskét,
fekete lábát a patakvízbe mossa,
hideg a víz, kikapdossa.

Kimentem az új piacra,
ráléptem egy papírosra,
papírosról ötszázasra,
fáj a szívem a csinosra.


Fekete vagy, mint a korom,
azért nem lettél sógorom.
Ha sógorom lettél volna,
házas ember lettél volna.

Ha sógorom nem volnál,
egyszer-másszor jobb volnál.
Szomorítson meg az Isten,
mikor semmi bajod sincsen!

Szomorítson meg a halál,
mikor jókedvedben talál!


Szalad a nyúl a szántásba',
annyit adok én magára,
ha egyszer én megvadulok,
csórót szekérszámra hozok.

Szerencsétlen az az óra,
mivel kimentem az útra.
Nem hiszitek, beteg vagyok,
meghiszitek, ha meghalok.

Úgy elmegyek meglássátok,
soha hírem se halljátok,
sír a szemem, mind a kettő
hull a könnyem mint az eső.

Alacsony a cipőm sarka,
de jó járás esik rajta.
Annyit adok én magára,
mint a cipőm járására.


Vettem neki kalapot,
kalapot a fejibe,
kalapot a fejibe,
hegedűt a kezibe.
Jaj, jaj, jaj, meghalok,
ha tőled elmaradok,
s aj, meghalok,
ha tőled elmaradok.

Kalap van a fejibe, sétabot a kezibe.