Karikásak a szemei a napnak
A felhők is csak kis helyet hagynak
Mennyire szomorú a másnap
Azután, hogy így abbahagytak

Maradok józan és ébren
Ne kelljen újra a múltra lépnem
Pakolok, ne legyek romban
De a kéz és az agy nincs ma szinkronban

Legbelül, durván legbelül vagy
Legbelül vagy

Idegesít, hogy dobban még rád
Szívemben laksz napi 24 órát
Az érintésed emléke is ráz
Rövidre fog ez az érzelempóráz

Főzök egy kávét magamnak
Hogy úgy tűnjön, világra van ablak
Keserű egyedül, nesze neked
A kávét amúgy is te szereted

Teszek-veszek, hogy múljon a nap
Az éjfél még fél, nem jön hamarabb
Bejárom Dél-Budát, nem elég
Kettévágom a délutánt, de még

A mutatóujjam a törlés gombon, most már tényleg, ezt hányszor mondom?