Tegnap éjjel álmomban újra legény voltam.
Szabadon, mint a madár, boldogan daloltam.
Betyáros kis kalapom a fejemre téve,
Kiálltam a kapuba, a házunk elébe.

Arra járt a szeretőm, a sok közül egyik.
Egy csók után tovább ment, aztán jött a másik.
Eljött volna mind a száz, de már ébren voltam:
Hol volt nékem az eszem, hogy megházasodtam.