Elment az én rózsám idegen országba,
írja levelébe', menjek el utána!
Nem megyek utána idegen országba,
inkább meggyászolom fekete gúnyába.
Délig feketébe', délután fehérbe',
estefelé után aranyszín köntösbe'.

Fújdogál a szellő, azt sem tudom, merről,
alul-e vagy felül, vagy édesem felől.
Fúdd el jó szél, fúdd el hosszú útnak porát,
hosszú útnak porát, s az én szívem búját.

Látom az életem, nem igen gyönyörű,
két piros orcámon csordogál a könnyű,
két piros orcámon csordogál a könnyű.