Este van már, késő este,
Pásztor-tüzek égnek messze.
Messze tájon, más határon,
Az alföldi rónaságon.

A faluban minden csendes,
Még az éjmadár se repdes...
Nyugudalom lakik benne,
Mintha temetőhely lenne.

Csak amott egy kis kunyhóba,
Lobog még föl hébe-hóba
A pislogó mécses lángja...
Mintha az is halni vágyna.

Óh, de ott sincs dinom-dánom;
Pajkos öröm lepke szárnyon!...
Nincs ott lakzi, nem mulatnak,
Halott mellett virrasztanak.