Esik eső, szép csendesen csepereg.
Rúzsa Sándor, a kocsmába kesereg.
Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra,
legszebb lányát állíja ki, strázsára.

Édesanyám, strázsa kislány nem leszek!
Amott gyünnek, a fegyveres vitézek!
Rúzsa Sándor nem vette ezt tréfára,
felkapott a sárgaszőrű lovára!

Lova, lova, lova viszi messzire!
Egyenest, a kerek erdő szélébe!
lova lába, megbotlott egy gödörbe,
Ott fogták el, Rúzsa Sándort örökre!