Erdők alján tele van ibolyával,
gyere babám szedd a kötény aljába!
Lyukas a kötényem alja a lila, lila, a lila,
mind kiesik belőle az ibolya.

Akartalak szeretni, hogy ne tudják,
az irigyek rám világosították.
Rám világosították a literes üveg, az üveg,
hidd el babám sosem házasodom meg,

Kimentem a selyemrétre kaszálni,
de nem tudtam én a rendet levágni,
mert nem látszott a sok sárga virágtól,
régi babám most búcsúzunk egymástól.

Ki van az én selyemruhám vasalva,
Nem vagyok én a lányoknak az alja.
Sem eleje, sem az alja nem vagyok,
amér' engem a szeretőm elhagyott.