Én vagyok az, aki nem jó,
a fellegajtó - nyitogató.
Nyitogatom a felleget,
sírok alatta eleget.

Ifjúságom telik el,
azért a szívem hasad el.
Ifjúság gyöngy koszorú,
ki elveszti de szomorú.

Bolond volnék, ha búsulnék,
ha a búnak helyet adnék.
Én a búnak utat adok,
magam, pedig vígan járok.

Édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
Bár soha sem nyitott volna,
maradtam volna bimbóba.

Édesanyám rózsafája,
én voltam a legszebb ága.
Kihajlottam az utcára,
Leány s legény bosszújára.

Édesanyám mondta nékem,
minek a szerető nékem.
De én arra nem hallgattam,
titkon szeretőt tartottam.

Virágzik a cseresznyefa,
szebben virít a rózsám arca.
Rózsám arca télben, nyárban,
szebben virít a határban.

Édesanyám rózsafája
Én voltam a legszebb ága.
Legszebb ága, legszebb lánya
Engem nyílott utoljára.