Bújdosik egy árva madár,
minden háztetőre leszáll.
Mindig csak azt csirikolja,
nem leszünk egymásé soha.

Milyen madár az a madár,
ki kertembe szólani jár?
Csak szépen szól, de le nem száll,
futok utána, meg nem vár.

Várj meg madár, még megvárnál,
szíved rejtekébe zárnál,
mint drága kincset tartanál,
társadnak megmarasztanál.

Hess ki madár a kertemből,
ne pusztíts ki mindenemből!
Mindenből kipusztítottál,
kerti rózsám nélkül hagytál.

Kesereg egy árva madár,
ki ott fenn a fellegen jár,
hát az olyan árva mint én,
hogy ne keseregne szegény.

Te kismadár hogy tudsz élni,
mikor nem is tudsz beszélni?
Ládd én mennyiket beszélek,
mégis rózsám nelkül élek!

-----

Tagnap a Gyimesbe jártam,
bolond gombát vacsoráztam.
Úgy megbolondultam tőle,
megszerettem, aki főzte.

Ha szerettem, el is vettem,
jaj, de jó életet éltem.
Sokszor mondtam én azóta,
nem is volt az bolond gomba.

Fejik a fekete kecskét,
verik a barna menyecskét.
Ott hadd üssék, az oldalát,
ne szeresse a más urát!

Ember, ember meg tudsz verni,
egy pár csizmát nem tudsz venni,
lábam kibújt a csizmából,
mint a csirke a tojásból.

Asszony, asszony ki a házból,
most jövök a korcsomából!
Tálat, csiprot, fazakakot,
mind fejedbe borogatok.

Ember, ember ki a házból,
most jövök a fonóházból!
guzsaly talpa a fejedbe,
orsó hegye a szemedbe!