Ahol én elmenek,
még az fák is sírnak,
gyönge ágairól
levelek lehullnak.

Hulljatok levelek,
takarjatok ingem,
mer' ez én édesem,
sírva keres ingem.

Sirass rózsám, sirass,
emíg előtted látsz,
mer' Jóisten tudja,
hol leszen halálom.

Elment e madárka,
üres e kalicka.
Azt üzente vissza,
visszajő tavaszra.

Ha akkorra sem jő,
többet sohasem jő.
Ha akkora sem jő,
többet sohasem jő.