Arra alá de sok a fa, a fa
sokat sírtam alatta, alatta
azért zöldeltek ki arra a fák
bús könnyeim sokat megáztatták

De szeretnék aranyhallá válni
Sárpilistől Bátáig úszkálni
rátalálnék a babám hálójára
elbúcsúznék tőle utoljára


Arra alá borús az ég alja,
a babámnak nem tom mi a baja.
Akár merröl fordítom ölembe,
nem szól semmit, bánatos a szíve.

Arra alá, vörösödik az ég alja,
A babámnak szalma a feje alja.
Nem is lehet, mindenkinek tolú párna,
Én sem fekszem, a régi libatollas ágyba.