Állok a hídon
Itt lassan vonulnak a hosszú hajók
És visznek magukkal, és emlékezem
Hányszor jártam a nagy vizeken
Mint egy ismerős idegen

Boldog is voltam
A hangokat tudtam, és nem túl sok mást
És pörgött a só, egyszer itt, máskor ott
És volt, ahol volna jobb
De úgy van írva, hogy itt vagyok

Álmok és szerelmek városa
Sehogy nem talál békét soha
Felrepít, de vissza is rántana
Ide fordít mégis, és minden haza

Ékszer a porban
Hogy mit látsz meg éppen, az mind változó
A hegyről, a völgyből más látható
De szét sose bontható
Mindig egymáshoz tartozó

Álmok és szerelmek városa
Sehogy nem talál békét soha
Felrepít, de vissza is rántana
Ide fordít mégis, és minden haza