Szól bennem a jazz 2x

Nem mondom, hogy hidegen hagyott volna az érzés,
Amikor kamasz koromban meghallottam rock gitárt.
De az döntötte igazán el bennem a kérdést,
Hogy ajándékba megkaptam a trombitát.
Aztán messzire indult a „kalandra fel!”,
Sorsom Afrikába rángatott, oly furcsa volt minden.
Alig hittem el, hogy a nap is újra rám ragyog.

Mer’ ami soul az szól, ami jazz az jazz
De ha tudtam volna jó előre, hogy mi lesz
Akkor is játszottam volna, nálam az élet rendje ez!

Itthon elölről kezdtem az életemet és a gépszíj újra elkapott.
Néhány képet megőriz az emlékezet, történt egy-két dolog.

Mer’ ami volt az volt, ami lesz meg lesz,
De ha mélybe húz a blues, sose ellenkezz,
Amíg bírom én, játszom, amíg fentről nem hívnak,
Addig szól bennem a jazz!

A tengerek habjából megint szárazföldre léptem
Nagyon hiányzott már régen látott otthonom.
Meghatódtam, amikor a fiamra néztem
És eldöntöttem mégis itthon folytatom.
Bár nem voltak bennünk nagy illúziók,
Mégis csináltunk egy jó lemezt.
Vevők lettek ránk a fiatalok szinte nem gondoltuk volna ezt.

Mer’ ami soul az szól, ami jazz meg jazz
De ha mélybe húz a blues, sose ellenkezz,
Mer’ ami volt az volt, ami lesz az lesz,
Amíg bírom én, játszom, amíg fentről nem hívnak,
Addig szól bennem a jazz!

Dalinkkal megrakodva Amerikába mentünk,
Egy fesztiválon a közönség kedvenceivé lettünk.
Azóta is sokat járok vízen és égen,
Megpihenni egyre inkább nem tudok
Mindent ugyanúgy csinálok, ahogyan régen,
De várom már, hogy jöjjenek a fiatalok.

Mer’ ami soul az szól, ami jazz az jazz
De ha mélybe húz a blues, sose ellenkezz,
Mer’ ami soul az szól, ami jazz az jazz
Amíg bírom én, játszom, amíg fentről nem hívnak,
Addig szól bennem a jazz!