Kopott szobámban ülve nézek magamra
Furcsa pózban a testem, félek, hogy feladja
Szakadt újság a földön, néhány gyűrött kép
Másnak egy halom szemét, de nekem kincset ér.

Nincs már semmi bennem, minden úgy égett el
Mint az utolsó gyertya lángja, amire senki nem figyel.
Túl nagy lett a világ, fáradtnak érzem magam
Bárcsak repülhetnék, de a földön maradtam.

Csak nézek az égre, miért nem érted?
Egyedül vagyok, és így semmit nem érek.

Kopott szobámban ülve maradok magammal
A pokol füstjét szívom, szívom magamba.
A jövődet láthatod, jól nézd meg, idegen
Az Isten hozott téged, az ördög visz majd el!