Elmerül az illat az esõs éjszakában, gondtalan suhan a szél.
Áthágja az utcákba rekedt csendet némán pislog a tér.
Emléke fényesen csillan a levegõben más rozsda virágzik sóhajt az éj
Láthatatatlan házban ver az óra lassan, záródó ajtó nyikorgása, léten túli pánik mikor hagyom hogy hasson
Mire még egyet ver elsötétül minden, Sikerül magam elfogadnom
Ha elül, zargat a zápor alul s felül ég és ég között,
Hallgat a hímzés hallgat a bársony, Mire mégegyet ver elsötétül minden, Sikerül magam elfogadnom.
Hallgat a hímzés hallgat a bársony, Mire mégegyet ver elsötétül minden, Sikerül magam elfogadnom
Sikerül magam elfogadnom