Holnap más lesz, hisz elengedtél,
Altass vissza, ha felébrednék,
Úgyis minden hanggal megégettél,
Késő van, de ha eltévednék,
Nem jössz vissza, kevés a szó,
Nem szólsz hozzám, ez így nem jó.
Kérlek szólj, ha végre beszélhetnénk,
Altass el, hogyha felébrednék.

Láttál mindent, megismertél,
Átléptél rajtam és tovább mentél.
Csak mondtad mindig, de nem kérdeztél,
Elvesztem újra, nem segítettél.
Most boldog vagy, mert legyőzhettél,
Fogalmad sincs, hogy mit jelentettél.
Erősebb lettem a megismertnél,
Belőlem szörnyet teremtettél.

Nem! Nem!
Nem kéne látnom, hogy félsz,
A szemedből eltűnt a fény,
És szép lassan csúszik el.
Hova takar el?
Hova visz a vágy?
Hova menekül el most a tény?
Hogy nem kéne látnom, hogy félsz,
A szemedből eltűnt a fény,
És szép lassan csúszik el.

Most hova fussak el, hogyha nem maradt semmim?
Legyőztél újra, nem vagyok már senki.
Nem! Nem! Én nem bírom el!
Nem! Nem! Nem!

Nem! Nem!
Nem kéne látnom, hogy félsz,
A szemedből eltűnt a fény,
És szép lassan csúszik el.
Hova takar el?
Hova visz a vágy?
Hova menekül el most a tény?
Hogy nem kéne látnod, hogy félek,
Már alig mozgok, már alig élek.
Te tényleg nem vagy más csak senki,
És nem fogok többet szenvedni.