Már rég nem látok rendesen,
Mert a füst a szemembe száll.
És aztán újra élem minden nap,
Miközben szemtől szemben állsz.
A nappalokban bújunk el,
Majd a sötétben megtalálsz,
De nem hallod a hangunkat,
Pedig mindenki ordibál.

Minden éj egyre nehezebb,
Minden kép belém ég.
Most fogj meg, kínozz, engedj el,
Hidd el lassan mennem kell.
Minden éj egyre nehezebb,
Minden kép belém ég,
Most fogj meg, kínozz, engedj el,
Hidd el most már mennem kell.

Veszélyes egyedül lennem,
Mert magam vagyok az ellenség,
Nekem kell csatába mennem,
Még küzdök, de elbuktam rég.

Egy hang most a fejemben szól,
Hogy sosem lesz minden rendben.
Ha elmennél előtte szólj,
Mert megőrülök a csendben.
De tudod, ha egyszer felállok,
Semmi nem lesz a régi,
Most mindent lezárok,
És nem fogok félni.
Meghallják a hangom,
És tudom, hogy igazam lesz,
Megint igazam lesz!

Minden éj egyre nehezebb,
Minden kép belém ég.
Most fogj meg, kínozz, engedj el,
Hidd el lassan mennem kell.
Minden éj egyre nehezebb,
Minden kép belém ég,
Most fogj meg, kínozz, engedj el,
Hidd el most már mennem kell.

De ha nem szabadulok meg tőle,
Majd elveszem, ami jár,
Ha nem teszem meg megöl,
Kínoz, széttép, de nem fáj!

Minden éj egyre nehezebb,
Minden kép belém ég.
Most fogj meg, kínozz, engedj el,
Hidd el lassan mennem kell.

Minden éj egyre nehezebb,
Minden kép belém ég.
Most fogj meg, kínozz, engedj el,
Hidd el lassan mennem kell.
De ha mész, én nem feledem,
Amit kérsz az csak a tiéd.
Most fogj meg ne kínozz, ne engedj el,
Mert mennem kell!