Nem akar a vezérürüm legelni,
Rézcsöngejét szomorúan pengeti:
Idegen szagot érez a mezőben.
Visszanézek, hat csöndér áll mellettem.

Hat csöndérnek nincsen annyi hatalma,
Hogy éngemet nyájamtul elhajtana.
Nemsokára kisétál a számadóm;
Csak azt kérdi: – Hová hajtják bojtárom?

– Elkisérjük Marcaliba, fegyházba;
Vasat teszünk a kezére, lábára.
Jaj, de nehéz keresztvasat viselni,
Keresztvasba barna kislányt ölelni!