Néhol elindula üszeges udma,
Csontba járó udma,
Csontba hasigató udma;
Hetvenhét fiával,
Hetvenhét leányával,
Hetvenhét unokájával.
Előltalálá boldogságos Szűz Mária.
Kérdi, hogy: – Merre mensz,
Üszeges udma,
Csontba járó udma,
Csontba hasígató udma,
Hetvenhét fiaddal,
Hetvenhét lyányoddal?
– Elindultam: Rózsának
Csontja-bontját szórjam,
Húsát hosogójam,
Szűvit rettegtessem,
Piros vérét igyam.
– Térj meg, térj meg,
Te csontba járó udma,
Csontba hasogató udma,
Hetvenhét fiadval,
Hetvenhét lyányoddal!
Ne menj Rózsához,
Csontját hasígasd,
Szűvit rettegtesd,
Piros vérit igyad,
Hanem menj el erdőkbe, mezőkbe,
Nagy tengerekbe, kősziklákba,
Hol a kutyák nem ugatnak,
Kakasok nem szólnak,
Tündérlányok játszódnak.
És a fejiken menj bé,
És a talpikon menj ki,
Hogy Rózsa maradjon tisztán,
Mint Krisztus Urunk adta
Az anyja méhibe;
Az anyja szülte
Erre a világra!