Mikor én katona lettem,
De sok mindent elszenvedtem.
Mint a kutyát, nyúztak, rúgtak,
Míg valahogy rendbe hoztak.
Tanítottak, hogy kell állni,
Katonásan szalutálni;
Fegyvertusát hátrahúzni,
Kommandóra kézbe fogni.
Tisztogattam, mosogattam,
Mégis mindig piszkos voltam.
Káromkodták az anyámat,
Hogy miért is szült fiának.
Sok komiszság történt velem,
Bundás kutya volt a nevem.
Nyugodni sem hagytak ágyon,
Lezavartak éjszakákon.
Soha annyit nem szenvedtem,
Sokszor két napig nem ettem.
Éhen kellett kirukkolni681,
Bakancsomat kipucolni.
Ruhám bármilyen tiszta volt,
A káplárom mégis így szólt: –
– Kend a ruhát azért kapta,
Hogy ne legyen pecsét rajta! –
Ha azt mondtam, hogy pucoltam,
Reá azt a választ kaptam:
– Ne pucolj, csak tiszta legyen,
Mint a tükör, fényesedjen! –
Hogyha piszkos volt a gombom,
Akkor volt csak komisz dolgom.
Ha véletlen könnyem esett,
Reám mordult, mint egy veszett:
– Csak hat óra vasat neki,
Azt bizony le kell tölteni