Megállj, megállj, te küs madár.
Beteg szüvem mer rég hogy vár!
Beteg vagyok szerelmembe:
Enyhítsd lelkem keservembe!

Ládd a kerek erdőt amott,
Alatta a küs fojlomot324;
Fojlomon túl van egy falu,
Azzal, kiér emészt a bú.

Abban lakik a nagy utcán;
Gólyafészek van a házán,
Léces küs kert ablakj’ alatt;
Mos meszelték bé a falat.

Vidd oda a küs cédulát;
Repdesd körül az ablakját!
De ha kérdi, hogy hogy vagyok,
Érte is hogy mennyit sírok:
Visszasiess egyszeribe.

Szállj le egyenest ölömbe!
Megölellek, megcsókollak,
Hűségedért jól is tartlak