Kimegyünk exercírozni,
Őrmester fog randzsírozni,
Kapitány fog stellírozni,
Major fog kommandírozni,
Nem szabad ott megmozdulni,
Egyenest kell ottan állni,
Figlimontra kell vigyázni,
Kommandószóra hallgatni.
– Az is megtörténik rajtunk,
Hogy három nap sincs prófuntunk;
Üres, fényes vasfazekunk,
Éhen korog a mi gyomrunk…
Panaszkodom a tisztemnek:
Nincs ereje a testemnek;
De a tisztem azt állítja,
– Káplár, vigyed árestomba;
Holnap hozd hozzám reportra,
Kilencedfél óra tájba!
Kérdi tőlem a kapitány:
– Árestomban hányszor laktál?
De a hadnagy azzal traktál:
– Mindig árestomban laktál.
Vasaljátok meg erősen,
Kísérjétek fegyveresen;
Kísérjétek a stokházba,
Majd a prófusz vigyáz rája! –
Visznek engem ferhelozni,
Meg-megállnak gondolkozni.
Lehajtom fejem az földre;
Két szál gyertyát gyújt előmbe.
Háromszázan kirukkolnak,
Két sor glédát formíroznak;
Nyírfavesszőt osztogatnak,
Német nótát fujdogálnak.
Az auditor fel-felkiált:
– Vágjad, vágjad az ebadtát!
Ha nem tudja, hadd tanulja,
Mi a katonaregula