Isten adta fényes napom,
Süss már egyszer világosan,
Ne csak mindig homályosan!
A rózsámat ne sirassam!

Siratom én éjjel-nappal,
Mindenféle alkalommal.
Akármerre járok-kelek,
Az eszemből ki nem vetlek.

Hej, te fényes holdvilágom.
Elbujdosok e világon.
Addig járok, addig mének;
Míg a siromhoz nem érek.

A sok messze tartományban
Voltam én már járódásban,
De a keserű szerelem
Oda is csak eljött velem