Tele van, tele van, tele van a kalapom virággal,
Tele van a szívem szomorúsággal.
Hazafelé leteszem a bánatot a szívemről,
Most már nem is tagadom, hogy falusi kislány az én galambom.

Nem akar, nem akar, nem akar a zsalugáter kinyílni,
Nem akar a régi babám szeretni.
Nyújtsd ki rajta ölelő két fehérhattyú kezedet!
Szíved alá beírom, homlokodra csókolom a nevedet.