Ifjúságom szép virága
Kinyílott legszöbb korába;
Most elfordult siralomra:
A nagy búra, nagy bánatra.

Jártam szárnyon, mint a ráró;
Kaptak rajtam, mint az rajon
Vagy mint kinyílt liliomon,
Kögyes szagú rozmaringon.

Elindultam világ útján;
Nem tartottam lovam száján.
Nem tanultam magam kárán,
Sóhajtok most magam baján.

Mint a hajós hajójával
Bánat-örvénybe úszkálva,
Segítségöt de nem látok,
Csak a Jóistentül várok.

Napok, napok, régi napok;
Erdélyország, más országok.
Ugyan abba mi hasznotok,
Hogy én ennyit raboskodok?

Párduc, tigris hamis állat,
Még sincs il erős zár alatt;
Nem viselnek űk vasakat,
Mint én, il erős láncokat.