Ha azt mondod, hogy mindenki
Elhagyott téged
Akkor rádborul a bús magány
És hiába menekülnél
Hiába szaladnál
A szíved nem visz tovább
De mindenki átkot szórt rám
Mondd csak hányszor volt már
Hogy végleg felemésztett a hamu, s a láng
De mikor te ránéztél egy fényképre
Ott tudtad, hogy itt nincs vége
Mert vannak veled odaát
Mindig csak a, csak a baj
Dörömböl ez a csatazaj
Mindig azt hiszed, hogy itt a vége
Jön valami, s felkavar
Az élet megy, de néha megállnék
Hogy ne érezzem
Mennyire szűk kabát lett már
Ez az árnyék
Ha azt hiszed, hogy igazán szeretnek téged
Akkor a végén majd nagyon fáj
És hiába vezekelnél, hiába maradnál
Nincs többé, elvész immár
Mindig csak foly-foly-folyik a szívünk
Miközben oly-oly jó lenne így
Mit tehettem volna másképp
Szerelem, kósza látkép
De mindenki átkot szórt rám
Mondd csak hányszor volt már
Hogy végleg felemésztett a hamu, s a láng
De mikor te ránéztél egy fényképre
Ott tudtad, hogy itt nincs vége
Mert vannak veled odaát
Mindig csak a, csak a baj
Dörömböl ez a csatazaj
Mindig azt hiszed, hogy itt a vége
Jön valami, s felkavar
Az élet megy, de néha megállnék
Hogy ne érezzem
Mennyire szűk kabát lett már
Ez az árnyék