Esik eső, szakad, szakad,
szeretnélek, de nem szabad,
szeretnélek, de nem merlek,
szeretőd van, attól félek.

Adj utat, rózsám, a búnak,
ne higgy minden csalfa szónak!
Irigyeim annyin vannak,
mint a kutyák, úgy ugatnak.

Szeretett a fene soha,
csak meg voltam véled szokva.
Úgy meg voltam véled szokva,
el se felejtelek soha.

Nem szánt, vet az égi madár,
mégis eltartja a határ.
Én sem szántok, nem is vetek,
mégis elélek köztetek.