Erdő, erdő, kerek erdő,
De szép madár lakja kettő,
Kék a lába, zöld a szárnya,
Piros a rózsám orcája.

Olyan piros, mint a vér,
Tőlem gyakran csókot kér,
De én bizony nem adok,
Inkább jól megátkozom.

Kilenc fia néma legyen,
A tizedik leány legyen,
Az is olyan csalfa legyen,
Ország-világ híre legyen.

Kinek nincsen szeretője,
Menjen ki a zöld erdőbe,
Írja fel egy falevélre,
Néki nincsen szeretője.

Kinek nincs kedve itt lakni,
Menjen mennybe lakni,
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.

Építsen az ég színére,
Ott nem éri semmi féle,
Építsen az égre házat,
Ott nem éri semmi bánat.

Szeress rózsám, csak nézd meg kit,
Mer' a szerelem megvakít,
Engemet is megvakított,
Örökre megszomorított.

Olyan furcsa kedvem vagyon,
A szőkét szeretem nagyon,
A barna sem ellenségem,
Most is ő a feleségem.