Falu végén, ott áll egy fa magába',
oda jár egy juhász legény furulyálni alája.
Furulyaszó behallszik az ablakon,
ébredjen fel, ne aludjék a nagyságos kisasszony.

Endre báró felkel reggel kilenckor,
azt kérdezi, hová lett el a nagyságos kisasszony.
Azt kérdé a legidősebb juhásztól,
nem látta-e, nem látta-e a kisasszonyt valahol.

Én nem láttam, bizony mondom, nem láttam,
három napja, három napja bojtárom es odavan.
Endre báró el is indul gulyába,
megtalálja a kisasszonyt a legnagyobb pusztába'.

Lányom, lányom, lányomnak se mondhatlak,
se pediglen a bojtárnak feleségül nem adlak.
Falu végén most faragják azt a fát,
amelyikre juhász legényt, bojtár legényt akajszák.

Koporsója végtűl s végig koszorú,
a kisasszony megy utána, jaj, de milyen szomorú.
Kimegyen a temető közepibe,
a kisasszony sírva borul, sírva borul a földre.

Sírva mondja, Isten nincsen az égbe',
juhász legényt, bojtár legényt most teszik le a földbe.
Sírva mondja, Isten nincsen az égbe',
juhász legényt, bojtár legényt most teszik le a földbe.