1. Dombon van a kisangyalom tanyája,
Földre hajlik annak a rózsafája.
Bús gerlice szokott rajta tanyázni,
Szép a rózsám, nehéz tőle elválni.

2. Ezt a kislányt már akkor megszerettem,
Mikor véle legelőször beszéltem.
Megtetszett a gyönyörűszép szaváért,
Homlokára göndörödött hajáért.

3. Ezt a kislányt nem az anyja nevelte,
Zöld erdőben bús gerlice költötte.
Nem kell néki édesanyja dunnája,
Betakarja szeretője subája.

4. Kiskertemet Maros vize hasítja,
A szívemet, de nagy bánat szorítja.
Le se megy a szívemről a nagy bánat,
Míg csak párja nem leszek a babámnak.

5. Bíró uram, tegyen törvényt, ha lehet,
Kit szeretek, az az enyém nem lehet!
Száraz ágon azt fütyüli a rigó:
Szerelemből nem parancsol a bíró.
Sem a bíró, sem a jó édesanyám,
Ahhoz megyek, kit szeretek igazán.