Amoda el a pusztában van egy fehér ház,
abba' lakik egy jó ember, Istvánnak hívják.
Egy nagy disznót öletett, öletett,
annak tora tétetett, tétetett.
Áldja meg azt, a Jóisten, azt a jó embert!

A szakácsok a konyhában jól forgolódnak,
a rétesből, a szármából jól kitálalnak.
Egy icce bort melléje, melléje,
attól szédül a feje, a feje,
az én hasam azt kívánja, enne belőle.

Áldja meg az egek ura, azt a jó embert!