Éj, fekszel ágyadon
lázas az arcod
megtörlöm fénylő homlokod
Félsz, hallom hangodon
meggyógyulsz, hidd el,
biztosan meggyógyulsz, tudom

Hogyha érzed,
érzed, azt, mit érzek én
meggyógyulsz, higgy nekem,
nekem, igen

Éj, fekszel ágyadon
kezemben tartom
erőtlen hófehér karod
Míg csendben hallgatom
a kinti zaj már halkul
reggelig áll a forgalom

Hogyha érzed,
érzed, azt, mit érzek én
meggyógyulsz, higyj nekem,
nekem, igen

Sosem engedem, hogy másképpen legyen
olyan jó, hogy van kit féltenem
Lépteim mögött, két mozdulat között
te vagy mindig velem
Sosem engedem, hogy másképpen legyen,
hogy ne tudnálak mindig melletem
Lépteim mögött két mozdulat között
te vagy mindig velem, igen

Éj, álmod hallgatom
az utcalámpa fénye
átsiklik forró arcodon
Már lassan fáradok
betakarlak újra
és most már biztosan tudom

Hogyha érzed,
érzed, azt mit érzek én
meggyógyulsz, higgy nekem,
nekem, igen